Keserédes csók #1
ELSŐ FEJEZET – AZ ÉJSZAKA
amikor a bonyodalmak elkezdődnek, és
amiknek sosem lehet vége
Egy koszos, büdös zsákutcában vagyok. Néhol patkányokat is meg lehet
hallani a sarkokban, a kukáknál. Zene zaját hallom a bal oldalt, a jobb oldal
csendes, mintha már mindenki aludna. Egyszer csak kicsapódik az ajtó. Az
egyetlen, ami ide ki nyílik. Egy srác jön ki a pubból teljesen elázva kezében
egy csomó bankjeggyel. Hosszú, fehér ruhám alja már tiszta mocsok, a fekete
hajam a vállamra omlik. Rám néz, s látom, hogy fáj neki. Kinyitja a száját,
hogy szóljon valamit, ekkor orra bukik. Mosoly csillan fel az arcomon, egy
kicsit vicces, ugyanis maga is elkezd röhögni. Feltápászkodik, majd újra rám
néz. Nem veszi el most a tekintetét.
- Tündökölsz, babám – vigyorgott rám, s elfehéredett az arca, mint a szoknyám. Hányni fog, itt és most. Hátra lépek egyet, de mezítláb lábam valami pocsolyába lép, amire elfintorgok. Csak remélni tudom, hogy csak víz – Ezt nem kéne látnod, kicsim – fordult el, és kidobta a taccsot. Oda se néztem. Az eget bámultam, ami sötét kéken világított. Csillagokat nem láttam, pedig olyan szépek. Végül abbahagyta, olyan tíz perccel később. Sikerült kizárnom a hangját, ahogy kiad magából minden alkoholt. Felállt, ahogy végzett, és felém nyújtotta a kezét. Bőrkeményedések voltak az ujjain; biztos egy gitáros. Csak most veszem észre szőke haját, és tündöklő kék szemét. Tetszett, de próbáltam uralkodni magamon. Azt se tudom, hogy kerültem ide – Hazajössz velem, édes? - motyogja. Nem válaszolok, és azt hiszem ezt beleegyezésnek vette, mert megragadja a karom és húzni kezd. Csak úgy repülök utána, amikor megérzem az érdes betont a talpam alatt. Megállunk egy nagy, fekete kocsi előtt, amit pár perccel később kinyitnak.
- Niall, végre meg vagy! Oda bent
eltűntél, és kit hoztál? - vért végig egy barna hajú és ugyanolyan szemű srác.
Nem itta le magát úgy, mint a barátja, aki még mindig a karomat fogta, bár
láttam rajta, hogy eléggé dülöngél.
- Jól vagyok, Lou, amúgy nem rég találkoztunk a pub mögötti sikátorban –
mesélte, és már a hangja se volt annyira mély, inkább angyalian aranyos, bár a
leheletén érződött az alkohol. Beengedtek a kocsiba, és leültem az egyik
ülésre, majd felém került a szőke fiú is, akinek még kiderült Niall a neve –
Amúgy Niall vagyok – mosolygott rám.
- Louis, de hív csak Lou-nak – kedvesek voltak, nem kellett félnem tőlük,
de még is reszkettem, és önkéntelenül is a hasamra tettem a kezem. Férfiak
voltak, akik bántani tudnak minket, nőket – Téged hogy hívnak? - Mindketten
engem néztek, és ekkor ugrott be, hogy még a nevemet se tudom. Kell valami,
valami név. Mi illene hozzám? Egyáltalán, hogy nézek ki? Idegességemben a
ruhámat kezdem el piszkálni – Zavarban vagy? Nem kell abban lenned. Nem fogunk
megerőszakolni, nyugi. Niall-nek biztos jó oka volt rá, hogy elhozott onnan.
Miért voltál sikátorban egyáltalán egyedül?
- Nem tudom – találtam meg végül a hangomat.
- Nem tudod, hogy kerültél oda? - kérdezett vissza Niall, de Louis lelegyintette,
és rám adott egy takarót, és boldogan bújtam mögé. Csak most éreztem meg igazán
mennyire fáztam. Bebugyoláltam magam, amikor megint kinyílt az ajtó, és még két
srác szállt be másik két nővel.
- Felvilágosítok mindenkit, hogy ezek a lányok Harry-vel vannak! - mondta
egy rövidebb, barna hajú srác, aki a barna göndöre gondol, akinek smaragd zöld
szeme felém pillant, és megszólal. Gondoltam.
- S, ki ez a szépség elől? - csukta be az ajtót, és helyet foglalt a másik
sorban. Nem is láttam még ekkora autót. Louis szóra emelte a száját, de
helyette Niall szólalt meg.
- Kint találkoztunk a kocsma mögött, és el is hánytam magam előtte.. -
kezdte mesélni, de úgy éreztem be kell már mutatkoznom, így közbe vágtam.
- Margaret – nyögtem ki, bár fogalmam sincs milyen név ez, az se biztos,
hogy így hívnak valójában, de el is felejtettem rajta sokat agyalni.
- Marietta? - kérdezett vissza a rövidebb barna – Liam vagyok, ő, pedig
Harry. Gondolom, a többieket ismered már. Hogyan becéznek?
- Nem nagyon szoktak. - motyogtam, amit hála isten értettek – Vagyis.
- Eta? Mari? - gondolkodott a göndör, Harry.
- Legyen Margo – mosolygott Niall, és a kék szemeibe néztem, azt hiszem,
kitudtam belőle olvasni valami tetszik féleséget, de nem tudtam, hogy én jövök
be neki vagy a becenév.
- Legyen. Üdv Margo – vigyorgott Harry, majd a két másik, szőke lányokra
nézett, akik mosolyogva fogdosták a karját, miközben a srác élvezte az élményt.
- Istenért is, Harry! Menjetek szobára! - jelentette ki Liam, és előre dőlt
Louis üléséhez – Amúgy be se mutatsz minket? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Jaj, tényleg – túrt a göndör hajába, és felült – Lucy és Ella – mutatta
be őket, majd el voltak ott hátul már csendesebben.
Bebújtam az ülésbe, ugyanis kirázott közben a hideg, ahogy egy helyben
ültem egy fűtött kocsiban egy takaró alatt, amikor egy kabát került rám, és a
kezeket követve kék szempárba botlót a tekintettem, később szőke fürtökbe.
Mosolyogva köszöntem meg, és felhúztam a lábam. Nem féltem, hogy kilátszik
valamim, mert a ruha így is takart mindent, kivéve a vállamat, de az már be
volt takarva.
* * *
Egy órával később egy hatalmas házhoz parkolt le a furgon, majd a motor is
leállt, ezzel a fűtés is kikapcsolt. Megéreztem lassan a hideget, ugyanis
Harry-ék azonnal ugrottak is ki, majd beszaladtak az ajtón. Louis előtt
szálltam ki, ami nem ment túl jól, a szoknyám a lábam alatt maradt, s ezzel egy
nagyot estem, ki a kocsiból. Felszisszentem, ahogy a vizes betonnal érintkezett
a csupasz tenyerem, s térdem. A szoknyám felhúzódott, de csak térdig. Feltápászkodtam,
s közben segítő kezeket is kaptam. Felhúztak, majd ellenőriztem mindent, ami
érintette a talajt; pirosak voltak és koszosak, főleg a bal oldali térdem fájt
a legjobban. Csak másodpercek teltek el, amikor már nem éreztem a talpam alatt
a földet, és a szememet is lehunytam, ami meglepett. Erős karok fogtak, ekkor
éreztem meg a fáradtságot, ami által a mellkasra döntöttem a fejemet, és
elaludtam. Réten voltam az álmomban. Minden zöld volt, sehol semmi fa vagy
virág, senki nem volt körülöttem. A fehér szoknyám volt rajtam, ragyogó
tisztán. Hirtelen hátulról érkezett egy ölelés; megnyugtató volt és finom. Nem
akartam, hogy elengedjen, amikor furcsa hangokat hallottam meg valahol
mögöttünk, de nem volt ott senki, s ekkor tűnt el.
- Au. - nyafogtam, amit biztos nem jó hallgatni a fiúknak. Louis odalépett
hozzám, aggódó volt a tekintette. Nyugtatóan mosolyogtam rá – Semmi baj, csak csúszdáztam
egyet.
A srác ezen nevetet, majd együtt mentünk le a konyhába, ahol finom illatok
jöttek kifele, szinte berontottam a helyiségbe, ahol Niall főzött, s amikor
meglátott minket boldogan tálalta a reggeliket.
- Köszi – huppantam le a székre, és enni kezdtem – Ez nagyon finom –
mondtam az első falat után. Louis megpaskolta a szőke vállát, majd valamit
suttogott a fülébe, amire visszament főzni.
- Ki van a mellettem lévő szobában? - jutott eszembe az
"ébresztőm".
- Hallottad? Ja, igen, szinte az egész házat bezengték. Harry szórakozott
egy kicsit a két csajjal, bár valamikor hajnali kettőkor bealudhattak hajnali
háromig, de az is lehet, hogy éppen kotonért szaladt el Harold – felelt a
kérdésemre Lou, és bólintva kaptam fel a villámra egy újabb falaltot – Niall
kitett most magáért. Legtöbbször vagy odaégeti, vagy kihagy valamit.
- Kihagy? A rántottából? - néztem nagy szemekkel fel.
- Persze, sonka és a hagyma! - csapja össze a tenyerét, amire összerezzenek,
de ekkor tényleg megérzem ezt a két hozzávalót, és mosolyogva mutatottam fel a
hüvelykujjam.
- Szerintem még magában is finom – vontam vállat, majd Niall csatlakozott
hozzánk, a tányérján a része feküdt arra várva, hogy a fiú gyomrában kössön ki,
majd a mellékhelyiségben – Kitettél magadért – kaptam be az egyik mini
paradicsomomat vigyorogva.
- Jó látni a mosolyt az arcodon – feleli boldogan, és maga is enni kezd.
A megjegyzésre lehajtom a fejem, de közben a testemet elönti a melegség, az
arcomat úgyszintén nem hagyja ki, és hamarosan olyan piros vagyok, mint az
előbb bekapott gyümölcsöm/zöldségem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése