Érzések 0.

Prológus

Fall for You

Csak téged szerettelek, de eldobtál, mint egy elhasznált rongyot. Nem tudod, hogy nekem ez mennyire fáj, mert nem érzed azt, amit én. A félelmet, amit el kellett viselnem, és a rettegést, amit minden este éreztem. Ijesztő szörnyeteg lett belőled, aki a nőket csak bántalmazni tudja. Nem ilyenek ismertelek meg. Más voltál. Kedves, megértő, és egy olyan ember, aki harcol a szerelméért, de ez mind elmúlt, mikor az apukád befutott, és ti letettek a leggazdagabbak egész Amerikában.

A fejedbe nőtt a pénz, és megvettél. Én pedig behódoltam. Szerettelek, és azt hittem kilépsz belőle, hogy leszel annyira erős, hogy nem fog érdekelni a hatalom, de nem nőttél ki belőle. Vittél az árral, ami vihart okozott az életembe: könnyeket az arcomon, hegeket a bőrömön és vért a padlón. Megtanított az a nyolc év arra, hogy lépnem kell. Ott hagytalak a hatalmas házadban. Egyedül. Egy üzenetet hagytam csak magam után: „Fejedbe szállt a gazdagság. Nem vagy a régi, és megijesztesz. Mindennap versz, és kiabálsz velem, pedig mindent megteszek érted, de ezt te nem érzed. Szeretném, ha tudnád, hogy csak akkor jövök vissza, ha már újra a régi te vagy.” Két nap séta után találtam egy elhagyatott házat, amibe beköltöztem, de nem maradhattam ott sokáig. Az ottani tragacsot megjavítottam, és elmentem. Tudtam, ha maradok könnyen megleltél volna, ha egyáltalán utánam jössz.

Annyi hazugság után, amit mondtál nekem már nem tudom hol az igazság. Nem hiszek neked. Most már boldog vagyok azzal, akit választanom kellett volna helyetted, mert ő az igazi. Vele érzem magam biztonságba, és szeretetben. Veled csak egy futó kaland lett volna. Soha nem akarlak látni, de felkészülök arra a pillanatra, amikor véletlenül találkozunk. Büszke leszek rá, hogy elhagytalak.