Rozi naplója 1.

AZ ALANYOK
1. fejezet

Cupido

Mindig azon gondolkoztam, hogy jól cselekszem-e? Amit csinálok az jó-e vagy inkább kevésbé lenne az? Attól félek nap, mint nap, hogy egyszer csak felbomlanak a kapcsolatok, bár akkor sem lennék annyira szomorú mégis a gondolat, hogy talán megtaláltad neki az igazit, az lenne a legjobb. Amikor reggel az öcséd miatt kell visszamenned a szobádba, hogy átöltözz, miután egy finom, meleg kását kaptál az öledbe. Farmer, trikó, kockás ing – számomra ez a kényelem a felsőfokon, főleg, ha nincs is más rajtad felül csak melltartó és egy meleg pulcsi, de az, majd télen. Felkapom a táskám, utána lerobogok a konyhába, hogy egy puszit nyomjak mindenki arcára, a tesómnak a hajába megy a jutalmam. Elteszem a tízóraim, meg a vizes palackom, később felkapom a cipőm és egy vékonyabb kardigánt. Kilépek az őszi reggelbe, s ez az az idő, hogy lépésről lépésre közelebb kerüljek a hatalmas iskolának nevezett épülethez. Gergő, akivel tegnap kora este volt szerencsém beszélni a nappalinkban éppen a dombról jött le az egyik utcában. Miskolc utca. Ha az emlékem nem csal, akkor itt lakik egy lány a tizedikből, aki azt hiszi, hogy senki se szereti. Nem is volt igaza, mert tavaly tavasszal hoztam össze Milánnal, aki azóta is egy jó barátom, bár a beszélgetéseink sokszor egy oldalúak; ő mégis úgy gondolja, hogy egy remek haver vagyok. Ki így, ki úgy.

Az utca sarkánál állok, és várok, hogy lassan leteljen két egész perc, miután leér rám mered. Gondolom nem nagyon vett észre fentről, mert csodálkozva kérdezi meg. – Mit keresel itt? Nem is szoktál senkit se bevárni – húzza fel a szemöldökét – Meg kell még valamit beszélnünk? A tervvel kapcsolatban? – mosolyog, és ránt egyet a táskáján, majd elindulunk. Sietősen lépdelek, mert így is százhúsz másodpercet hanyagoltam rá, de az is lehet, hogy sokkal többet. Gyors tempómat követve maradt mellettem, az ő hosszú lábaival nem is csodálom, hogy tudja velem tartani az iramot – Szóval...?

A suliig meg sem szólalok, csak azután, miután a teremben a helyemre ültem, és elő pakoltam, akkor odamegyek a középen elhelyezkedő padhoz, majd ráülök. – Legyen fordítva. Te intézed a pasit, én a lányt, mert ha nekem elcsábítod a csajt, akkor annak nem lesz jó vége, szóval konkrét terv, hogy kiket akarsz összeboronálni – senki nem figyelt ránk. Miért is tennék? Mindenki tudja, hogy mivel szoktam foglalkozni, ha nem a helyemen csücsülök.

A tolltartójából elővesz egy tollat, a füzetéből kitép egy lapot, amitől grimaszt vágok. Nem szeretem, ha valaki így intézi el azokat a pillanatokat, amikor szüksége van egy papírra. – Melinda – írja a jobb oldalra – Márk – írja a bal oldalra – S nem azért, mert mind a kettőnek M –vel kezdődik a neve, hanem, mert ismerem őket, és tudom, hogy ők ketten egymásnak valók, csak nem mernek lépni. Itt jössz képbe te – néz fel rám – Akkor te megismered őket. Összegyűjtöd az információt, majd kitaláljuk hol és mikor találkozzanak. Egy hetünk van rájuk, aztán a következő páros következik. Kitti és Jani – írja alájuk. Nemeknek megfelelően. Várjunk csak. Kitti? Láthatja, hogy hogyan meredek rá az eleve nagy szemeimmel, mert mosolyogva bólint, majd csettint egyet. – Tudtam, hogy megleplek ezzel, s igen. Tökéletesek lennének együtt, csak meg kell nekik mutatni.

Lepattanok az asztaláról, és a helyemre somfordálok, majd a seggem a hideg földdel érintkezik. A nagy csapás hirtelen ér, és hátra nézek. Gratulálok Márk! Ez egy remek első benyomás volt. Felállok idegesen, majd visszahúzom magam alá a székemet, és az asztalra dőlök, ahogy a mellettem ülő, fekete hajú és magába forduló padtársam szokott. Keretes Márk. A legidegesítőbb csávó, akit valaha ismerek. Azt gondolja ezek a dolgok teszik őt híressé, hiszen a tanári kar is róla áradozik. A teljesítményéről a tantárgyakban, a fociban, a csajok körében. Igen a tanáraink mindent elmondanak egymásnak, valamikor a sztorihoz fűszert is szórnak, hogy érdekesebb legyen. Márky – minden volt barátnője, így hívja, és ha Melindával tényleg illenek egymáshoz Gergő szerint, hát hiszek neki, de nekem akkor a lányt a srác szépsége ne puhítson meg, mert benne épp az a jó, hogy erős természetű. Legalább a testben férfi, és lélekben kisfiú kap egy szép, csillogó nyakörvet.

Az ebédszünetben felsóhajtva megyek a sarokban lévő társasághoz, akik csak két személyt foglalnak össze, Viki, a mindig optimista és mosolygós lány, aki még engem is feldob, pedig az nem könnyű – na jó, talán az, de ezt még magam se hiszem el – és ott van a pasija, akiket szintén én hoztam össze – mondanám, ha tényleg így lenne, de ők az egyetlenek, akiket nem. Buksi, vagyis valójában Bob, de sokan becézik ezen a néven – ez a megszokott. – Hogy vagytok ma kedveskéim? – ülök le eléjük. Felnéznek rám az ebédjükből.

Viktóriáról annyit érdemes tudni, hogy igen szeret beszélni, s most igazán hallgatni akarom a hangjukat, olyan rég nem beszéltünk. Tegnap óta, de lényegtelen. A természetes szőke barátnőm aranybarna szemeivel a kajámra néz, azon kívül is biztos vagyok benne a fagyira fáj a foga. Átadom neki, majd megköszöni egy bólintással. – Amúgy jól meg vagyunk. Úgy hallottam, hogy Gergőnek keresel valakit – vesz egy kanállal az édességből, és bekapja – Vagy te jöttél össze vele? Az se baj, hiszen meglepő párokat szoktál összeszoktatni egymással – vigyorog, amire kiesik a krumpli a számból, pontosabban a villámról pottyan vissza a tányéromba. – Ohh... ez titok? Szóval igaz? – mered rám. Segélyt kérően nézek Buksira, aki megvonja a vállát mondván ő nem akar beleszólni. Basszus. Ebből, hogy mászok ki, honnan veszik, hogy összejöttem Gergővel? Valaki követte, ahogy átjött hozzám tegnap este, és lett róla információja merre járt? Az az én dolgom szokott lenni.

Iszok egy kortyot a vizemből, majd lenyelem, ezután köhintek egyet, és belekezdek a szövegembe, amibe nem akartam. – Szingli vagyok. Gergőnek csak segítek, ugyanis megkért valamire, és mivel ti a barátaim vagytok, nem mondhatom el miről van szól, egy hét múlva megtudjátok – kapok be egy krumplit, amit jól megrágva küldök tovább. Buksi feláll, majd int az említett személynek, akivel közös pletykánk van – Hey – fordulok hátra.

Elhelyezkedik mellettem, majd a barátaimra néz. A szőke és a barna hajú pajtásom kicsit se hasonlítanak, mégis remekül kiegészítik egymást, mint ying és yang, vagy én és az öcsém. Tökéletes ellentétem, mégis sokan azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk egymásra. Ezt megkérdőjelezem, mert én sosem törtem el egy csontomat se, se most, se akkor. A jobb oldalamon lévő fiú éppen a salátáját fogyasztja, amikor a csendes Buksi megszólal, de a kérdése meglep. – Ti most együtt vagytok?

Gergő felnevet, majd megrázza a fejét, ezt addig csinálja, ameddig a szája üres nem lesz. Jó trükk. A haja olyan sötét, hogy az szinte feketének néz ki, de tisztán látom, hogy csak barna. A szeme színe két színből áll; zöld és kék. Meglepő módon ez elvarázsol. Tegnap, hogy hogy nem vettem észre? Elkapom a tekintettem, és a válaszára várunk mindannyian. – Nem, dehogy. Azt se tudom honnan veszik a többiek – mutat maga mögé – Csak egy szívességre kértem Rozit.

Elégedetten bólintok, de Viki tekintette nem tetszik. Azonnal felállok a tálcámmal, amit kiviszek, és kiviharzok a helyiségből. Nem tudom pontosan mit kérdezett, de nem érdekel, nem akartam tovább hallgatni a beszélgetést. Gergővel nincsen semmivel se több kapcsolatom, mint csak barátság. A következő óra tesi, így a szekrényembe teszem a táskámat, vagyis gyömöszölöm, majd a kezemben lévő tornazsákkal indulok el az öltözők felé. Még csak három óra – ennyit kell kibírnom ma, s közben el kell kezdenem dolgozni a tervünkön. Melinda mellé telepszek, és elkezdek öltözni, miután a cipőmet is felhúztam Mel-hez fordulok. – Nem is ismerjük egymást olyan jól, igaz? – halvány, barátságos mosoly a lány felé. Csilingelő hang – Arra gondoltam ezt bepótolhatnánk. Van kedved ma pizsama partit tartani velem és Leonardo DiCaprio-val? – az arcán csodálkozó ragyogás jelent meg. Tudtam, hogy nyert ügyem van még jobban megismerni a lányt. Köszönöm Leonardo.

Izgatottan beszélünk a nap további részében, majd a suli után a kapuja előtt megbeszéljük, hogy hatra átmegy. Bólintok, majd elindulnék haza, ha valaki nem szólna utánam. Márk. Fogadjunk, hogy Gergő már beszélt vele, mert egy bocsánattal kéréssel kezdi. – Hallottam Gergőtől valami olyasmit, hogy barátnőt keresel nekem – lép elém, majd felnézek rá. A fiú, akinek a mellkasáig érek, pedig nem vagyok olyan alacsony! – Ez igaz? – apró bólintás, majd egy puszit ad az arcomra, amire a szemeim kitágulnak – Szólj, hogy mire jutottál.

Amikor elengedi a kezeivel a vállam megköszörülöm a torkom. – Ma délután kapni fogsz tőlem pár kérdést. Holnapra már kérni fogom rájuk a  válaszod, és ha megbocsájtasz most haza kell mennem. Elindultam a két, erős lábamon felfelé. Beérve a házba bekaptam valami finom salátát, és a szobámba igyekeztem. Felkészítem a terepet Melindának. Anyunak elmesélem mi volt ma, és hogy nálunk fog aludni egy lány, de egész végig a szobámban leszünk. Anyuban az jó, ha vendég jön tuti elkezd főzni, szóval biztos lesz vacsoránk. Közöltem is vele, hogy mit készítsen, ezután tanultam is valamit másnapra, ami péntek, és nem is kell sok mindent, de  azért elvégeztem a dolgaimat.

Mel pontosan érkezett. Kereken hatra már a kapunkban volt, és csengetett. Behívtam, majd a szobámban lepakolt. Egy vacsora mellett néztünk meg három DiCaprios filmet, amit anya imád, szóval könnyű dolgom volt megszerezni őket DVD-n. Este tizenegy körül elmentünk lezuhanyozni, majd hajnali kettőig voltunk fent, aztán elaludtunk. Időközben választ kaptam egy éjszaka alatt az összes kérdésemre, amim volt.